Miért nem fogékony az üzlet a technológiai innovációkra? - 5 jóslat és a valóság. - 2015.09.23

Megosztom:

Írjon nekünk:

Forradalmi változásokat reméltünk a szervezetek életében több technológiai trendtől is. Ezek azonban többnyire nem következtek be. (Trend alatt nem a konkrét technológiai fejlesztést értjük, hanem azokat a következményeket, melyeket ezekkel az innovációkkal kapcsoltunk össze.) Vajon maga a feltevés volt rossz (akár technológiai, akár üzleti értelemben), vagy pedig mi, munkatársak és vezetők nem értünk még meg az alkalmazásukra? Nézzük meg!

1. Széles körben elterjed a felhő.

Várakozás. A felhő új távlatokat nyit az informatika világában, mivel költséghatékonyan, nagy beruházás nélkül valósíthatóak meg a fejlesztések (a tárgyilagosság kedvéért jegyezzük meg, hogy ez a publikus felhőre igaz).

Valóság. Bár a felhőt igénybe vevő vállalatok száma egyre nő, nincs áttörés. A felhő jelenlegi helyzete olyan, mint az elektromos autóké: technológiailag többé-kevésbé kiforrott, de az elterjedéséhez hiányzik néhány alapvető feltétel. A felhő esetében ez mindenekelőtt a bizalom. Az idegenkedés oka ugyanis még mindig az adatbiztonság.

Értékelés. Arról, hogy ez a félelem vélt vagy pedig valós, továbbra is parázs viták folynak. A szórványos leállásokat és adatvesztéseket a hírekben felnagyítják, ami alaposan torzítja a képet. Ezt egy újabb hasonlattal lehetne megvilágítani: olyan ez, mintha félnénk a repüléstől, miközben gond nélkül beszállunk a saját autónkba.

2. Az üzleti terület nagyobb szerepet kap.

Várakozás. Ha egy fejlesztésnek - például a felhő miatt - kisebb az informatikai szempontból kritikus tartalma, akkor a hangsúly eltolódik az IT területtől az üzleti terület irányába. Vagyis az üzleti terület/felhasználó lesz az egyértelmű megrendelő.

Valóság. Ebben sajnos nincs sok változás. Még mindig az IT az úr. A szerepek azért némileg változtak, mert az üzleti terület kezdeményezőbb lett, s az IT terület a megvalósítás felelőssége helyett egyfajta minőségbiztosító szerepet vállal, erős vétójoggal. Felmerül a kérdés, hogy miért van erre szükség? Mert az IT foggal-körömmel ragaszkodik a saját feladataihoz?

Értékelés. Nem az IT a „bűnös". Az IT boldogan bízna az üzleti területekre feladatot, amennyiben „nyugodtan tudna tőlük aludni", vagyis az üzleti területek rendelkeznének azzal a szükséges IT érettséggel, ami a felelős döntéshozatalt megalapozza.

3. Hosszas tervezés helyett jön a gyors megvalósítás.

Várakozás. A kampányszerűen végrehajtott nagy projektek eltűnnek, helyüket folyamatos fejlesztések veszik át, hiszen ezen keresztül lehet menedzselni az állandó változtatási-fejlődési kényszert.

Valóság. Nem történt érdemi előrelépés, melynek oka leginkább az uralkodó beruházási és projektgenerálási gyakorlat megbonthatatlansága. Sőt, a helyzet némileg rosszabb lett, mert a hagyományos „diszkrét" projekt-megközelítést alkalmazzuk, csak immáron erős időnyomásban.

Értékelés. Mindez csak tovább növeli a fejlesztések kockázatát. Ezen a ponton ki kell emelni, hogy a feltételek a szállítói oldalon kedvező irányban változtak, mert a fejlesztésekben már előszeretettel alkalmazzák a különböző agilis megközelítéseket.

4. Kezdj pilot projekttel!

Várakozás. Az előző ponttal némileg rokon gondolat, hogy a fejlesztéseket először kisebb terjedelemben valósítsuk meg, s csak ezután terjesszük ki a teljes funkcionalitásra/felhasználói körre. Ebből számos előny származik: 1. könnyebben elérhető a siker, mivel kisebb változást kell elérni, 2. kisebb a kockázat, mert a beruházás is kisebb, 3. lehetőség van a visszalépésre, és kisebb költséget lehet leírni.

Valóság. Megvalósult, de nem úgy, ahogy gondolnánk! Egyrészt igaz, hogy számos esetben pilot projektre kerül sor. Másrészt az is igaz, hogy előszeretettel definiálunk egylépcsős nagyobb fejlesztéseket.

Értékelés. A második esetben az időnyomás miatt könnyen előfordul, hogy a nagy projektből lesz a pilot, mivel a teljes terjedelmet nem sikerül megvalósítani. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy miután a „pilot" projekt megvalósul, hanyatt esünk, amikor megnézzük, hogy milyen áron!

5. Az EPM rendszerek kritikussá válnak.

Várakozás. A gyors változtatási képesség iránti igény (vagy inkább kényszer) alapján sokan a vállalati teljesítménymenedzsment rendszerek (EPM) nélkülözhetetlenségéről beszéltek. Számos kimutatás is született arról - ezeket leginkább a gyártók készítik és terjesztik -, hogy az EPM rendszerek alkalmazása milyen mértékben növeli a vállalatok sikerességét. Így alakult ki a „teljesítmény dashboard", amely gondoskodik arról, hogy az információkat gyorsan, tömören és vizualizáltan tároljuk. Az információ forrása pedig kitágul, mert a big data technológiáknak köszönhetően az adatok mérete és volatilitása már kevésbé zavaró.

Valóság. Részben megvalósult. Egyrészt nagyon helyesen sikerült lekerekíteni és elhatárolni az EPM (vállalati teljesítménymenedzsment) és BI (üzleti intelligencia) fogalmát, ez ma már több gyártónál létezik. Másrészt a teljesítménymenedzsment eszközrendszerét sok esetben még mindig nem használják teljes körűen. Dashboardunk van, de ezen leginkább a múltat nézegetjük. Kevesebbet tekintünk a jövőbe, ami inkább a szimuláció és modellezés világa lenne.

Értékelés. Erre mondhatnánk, hogy a szervezet energiáját az köti le, hogy a tényadatokat a megfelelő struktúrában, megfelelő részletezettségben összegyűjtse a különböző vállalati rendszerekből. Igen ám, de ha ezt állítjuk, akkor olyan feltételrendszert állítunk fel, aminek a szervezet valószínűleg soha nem lesz képes megfelelni, hiszen ez a kép alapvetően nem fog változni. Miért? Mert az adatok soha nem fognak pont abban a struktúrában előállni, amilyenre éppen „gondolunk". Ezért vagy várunk arra, hogy rendszereink - a változások közepette - egyszer csak mindent kiadnak magukból, vagy pedig elfogadjuk, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a szubjektív értékelésre, a szakértői becslésre.